Az első útinaplóm Velencéről szólt. A következő – immár második – jövet menet hazánk szépséges tájain készült. Mit mondjak az útinaplózás fertőző. Ha azt mondom, hogy az elsőnél lelkes voltam, akkor a másodiknál még inkább. hihetetlen, de szinte kötelező tartozáka lett a naplóm a táskámnak. Bárhova megyek, ott kell lennie velem. Bármikor adódhat “vészhelyzet”, amikor muszáj valamit lerajzolni. Nincs többé holtidő vagy várakozás – csak előkapom a rajzszettet és azon kell aggódni el ne késsem a rajzolás miatt… Egyszóval imádom. Köszönöm Mucsi Tina ezt a lehetőséget, amit megmutattál.
Nézd meg a naplómat: