2016. augusztus 12. | Blog, Rajz, Referencia
Van az úgy, hogy spontán szerveződnek alkotó műhelyek. Na ilyen volt az augusztus eleji Szentgyörgyhegyen megrendezett alkotó hétvége is. Vendéglátónk Mariann és Ádám mindent megtettek, hogy csak a festésre, rajzolásra tudjunk koncentrálni. A Szentgyörgyhegy tökéletes helyszín volt, minden pillanat, minden helyszín arra inspirált, hogy valahogy örökítsük meg. Fényképpel, rajzzal, de valahogy. Anita, Era, Ági jómagam és Tina (az edzőnk) vett részt az eseményen. Baráti beszélgetések, nevetgélések, egymástól ellesett mozdulatok, lelkesedés, csak hogy soroljam, mivel töltekeztünk.
S az eredmény:
2016. augusztus 5. | Blog, Rajz, Referencia
Az első útinaplóm Velencéről szólt. A következő – immár második – jövet menet hazánk szépséges tájain készült. Mit mondjak az útinaplózás fertőző. Ha azt mondom, hogy az elsőnél lelkes voltam, akkor a másodiknál még inkább. hihetetlen, de szinte kötelező tartozáka lett a naplóm a táskámnak. Bárhova megyek, ott kell lennie velem. Bármikor adódhat “vészhelyzet”, amikor muszáj valamit lerajzolni. Nincs többé holtidő vagy várakozás – csak előkapom a rajzszettet és azon kell aggódni el ne késsem a rajzolás miatt… Egyszóval imádom. Köszönöm Mucsi Tina ezt a lehetőséget, amit megmutattál.
Nézd meg a naplómat:
2016. július 1. | Blog, Rajz
A fejlődéshez kellenek a kihívások. Fel kell tenni a lécet, hogy át lehessen ugorni. Júniusban – ennek szellemében – vettem részt a Tündérliget Klub szervezésében a “30 napos rajzkihívás”-ban. Harminc napon át, mindennap egy adott témában kellett egy-egy rajzot elkészíteni. Jó játéknak indult, aztán a megadott 15 perc persze túlnyúlt, hisz a legjobbat akartam kihozni magamból. Jó kis gyakorlás volt, valami elkezdődött. Egy nagy utazás, aminek az elején vagyok. Köszönöm akik a közösségi oldalon bátorítottak, lájkoltak és elismerő szavakkal löktek beljebb az úton. Jó volt látni a többi kihívott munkáit is. Nagy ötletek, sokszor az egyszerűség nagyszerűsége volt az, ami lenyűgözött. Jó volt, köszönöm a szervezőknek!
2016. június 27. | Blog, Rajz
Már nagyon sok köszönőajándék látott napvilágot, de az egyik nagy kedvencem mégis ez. Mit lehet annak ajándékozni, akit nagyon megkedveltünk, tisztelünk és hozzá méltó ajándékot keresünk, ill. nem elégszünk meg egy bon-bonnal.
Én az időmet ajándékoztam. Az idő alatt alkottam ezt a szépséget. Mert megérdemelte, aki kapta.
Még egyszer köszönöm!
2016. június 17. | Blog, Rajz
A melléken látható képem egy főzőverseny során debütált.
A “Pörkölt Szaft Maradék” csapatának nem logót szerkesztettem, hanem festettem valamit, ami a főzésre emlékezteti őket. Egy biztos, nem éheztek.
A rajz pedig a kötényen kifejezetten jól mutat.
2016. június 7. | Blog, Rajz
Nehéz eldönteni, milyen köszönőajándékot adjunk az óvónéniknek. Minek örülnének? Mit nem kaptak még? Mivel tudnánk kifejezni mennyire értékeljük őket és mennyire szeretjük őket? Az ajándék értékét nem feltétlen az ára határozza meg. Idén a saját kezem munkáját adtam bele, minden szeretetemmel megfűszerzve.
Szerintem jól sikerült.
2016. május 20. | Blog, Rajz, Referencia
A rajzolást nehéz abbahagyni, ha valaki belekóstolt egyszer a rejtelmeibe. Így történt ez most is Velencében, ahol a vogalonga hosszú evezésen vettem részt. Mellékhatásként rajzoltam. Ennek eredménye az alábbi útinapló.
Az útinaplózás élményeit az alábbi blogon olvashatjátok.
Képgaléria:
2016. május 20. | Blog, Rajz, Referencia
Amikor végképp nem tudod mit is ajándékozz, akkor jól jön egy olyan egyedi ajándék ötlet, amivel egyedivé csomagolhatod meglepetésed.
Így jött az ötlet… Ezt az ajándékot történetesen a nővérem kapta. Mit is adhatnék neki, amire valóban szüksége van és még hasznos is? Mit tudok csinálni? Weboldalt. No akkor kap egy blogot, ahol el tud majd ő is indulni… Megtanítom neki, hogy tud benne navigálni, saját blogbejegyzéseket írni, stb. Egyedi ajándék ötlet.
Egyedi ajándékötlet – szókép
2016. április 19. | Blog, Rajz
Ez a kis szókép egy csodálatos hármas barátság emlékére készült, egy szülinapi ajándék keretén belül.
2016. április 15. | Blog, Rajz
A mai napon sokszor vártam valamire. Időre mentem mindenhova, de vagy hamarabb értem oda és inkább én várjak, mint ők énrám, vagy épp lekéstem egy csatlakozást, így felszabadult egy csomó időm. Mivel a táskámban lapult az úti festőkészletem, ezért nem voltam bajban, így nosza elővettem és szinte nem is volt üresjárat…
